– a Bibliában leggyakrabban szereplő állat a juh (bárány);
– a macskát egyáltalán nem említi a Szentírás;
– két beszélő állat is szerepel a Bibliában: az Édenkertben a kígyó, Bálám történetében pedig a szamár (4Móz 22:28-30);
– több mint 30 fajta tisztátalan állatot sorol fel az Ószövetség, amit sem megenni, sem feláldozni nem lehetett (3Móz 11; 5Móz 14);
– a Behemót (Jób 40,15-24) minden bizonnyal egy óriási őshüllő (dinoszaurusz) lehetett;
– sárkánynak nevezték sokszor a Biblia írói és fordítói a tengeri szörnyeket, óriáshüllőket, a krokodilt, a kígyóféléket vagy a cethalakat;
– gyakran unikornisnak, egyszarvúnak fordították helytelenül a bivalyt vagy antilopot, holott a mitológiai lénynek semmi köze a Szentíráshoz (Zsolt 92,11);
– a bálnák és cápák közül egyedül a nagy fehér cápa képes egy embert egészben lenyelni, így Jónást is csak ez nyelhette le;
– a holló, bár tisztátalan állat és Isten ítéletével is összefügg, az első állat, akit Noé kienged a bárkából (1Móz 8,6), Illés prófétát is ők táplálják az éhinség idején (1Kir 17,4);
– Sámson, Izráel bírája, rókák farkára kötött csóvákkal gyújtotta fel a filiszteusok gabonáját, szőlőit és olajfás kertjeit (Bír 15,4);
– Sámson egy szamár álkapcsával ölt meg ezer filiszteust (Bír 15,16);
– Izráel törvénye szerint a népért egy évben összesen 1246 hibátlan állatot (114 bikát, 37 kost, 1063 bárányt, 32 kecskebakot) kellett feláldozni (naponta és ünnepeken) – emellé adódtak még a személyes áldozatok, ami évente akár többezer állatáldozatot is kitehetett.
